Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494
II . Kolozsváry: Szóval, te bizol a csikókba? "zuhay: ^agyoa. Háezen én fogtam őket össze. Kolozsváry: Hát ugy igaz! Szuhay: Mit mondok, án neveltem őket oeöostül kezdve. Kolozsváry: Hát ugy igaz. Szuhay: Ietener , Istenem, de mennyit is aggoekodtam értük. Mikor távol a majortul a dolgom után jártam,hányazor kértem a teremtő Úristent, cs • k valami baj, szerenosétlenség utol ne érje őket! Kolozsváry: /elérzékenyedve/ No ne mondj ed kis öreg j Miket beszélsz i Már megint hol jár az eszed ? Szuhay: Ejnye, hogy eltévedtem a mulcba. Azazhogy... mert nehéz ám a osikó nevelés szörnyen. Akár a kisgyerek ajnározása • Kolozsváry: /rossakedvü/ Erigy osak erigy,megint hamisan játszol. 14. jelen-t Voltak,bejön Szoboszlr.y. Szoboszlay: Adjon Isten mind 'n jót. Szuhay: Ihol, -aoboszlay tekintetes ur! Szoboealay: Az a szőröstül-bőröstül. Kolozsváry: /eléje totyog/ Hozott Isten, öreg földturó. Hogy erin taá rá magad, ebbe a gyalázatos xxtba ? Szoboszlay; Hogy 9 Hiszen hivst^atok, vsiosor'-ra. Ezér már ossk érdemes rászánni magát az embernek. Szuhay: /közbevág/ Ah át . Ügy igaz. Vnoeora lesz itt minden igaz barit számára. /Elveszi Szoboszlaytól a puskát, sarokba állítja./ Kolozsváry: /dühösen végignézi Czuhayt, aztán Xoloaeváryhoa/ Nono csakhogy itt vagy. Te d magad kényelembe. Szuhay: /Saobofizlas'hoz/ Olyan fiatalos a tekintetes ur, hogy
