Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

15 13 . jelenet Kolozsváry, Ezuhay marad, szikében ül, "zuhay az ablakhoz megy és a távozottak után néz/ Kolozsváry: /rosszkedvűen, fázósan/ Minek is ment el... Nem tetszik nekem a dolog... /az ablakon kinézve/ Majd visszajön.. /Szünet/ /Szánkó csengő./ /ezintón az ablakho totyogott/ Hát mit szólsz azokhoz a csikókhoz?... Van bennük valami ? Azokba ?... Hát olyan két érpárt még nem igen bámult meg a világ, mióta a szömit kinyalták... Fölérnek egymással 1... Hogy föl-e ?... Le ugy ám 1... Oszt nr-lyik a különb ?... Hadd hallom I... Melyik 1... Hát melyik vóna ?... A rudas I... a Enlle$g! Hát nem mindig a rudas az erős ebb ?... Nono. Hát a ü ipka . A Csipke a nyerges ? Hát tudja nemzetes ur, ha pássolt valaha nyerges a rudashoz, hát az a mi gyönyörűséges Csipkénk, vono ! Mert tudj- nemzetes ur, az összefogott csikók is , akkurét a házastársak, mér értve, ha pászolnak. Mind ig a rudas i ndi t. A hét. Mert hogy az az erősetb. Mint a házastársak közül -z ember. A rudas ind it, a nyerges meg mint a jó asszony, eegiti. Hát! Különös dolog ez igy, te Mihály, oszt erre nem gondolt még senki, Hej, mikor én hajtottam igy a remoriikst Ezuhay: Kolozsváry: Pzuhay: Koloz sváry: Bzuhay: Kolozsváry: Pzuhay: Kolozsváry: Pzuhay

: Kolz sváry: ízuháy: Kolozsváry: Pzuhay: Koloz sv <ry: