Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494
12. Halász: ÄlJ®n ! Fdbiró: /szárazon, dühösen/ *lj 1 Koiozsváry: /tréfásan/ Isten hozot , öcsém , hogy érsóed magad, rclrt honatya ? István: Mint eddig, Sándor bácsi. Koiozsváry: Hát Iet°o éltessen, kiv'nom, hogjr mint országgyűlési képviseld sokat használj hazádnak... István: Köszönöm, Sándor bácsiJ Igazán jól esik, hogy a történtek után örül megválasztásomnak. Koiozsváry: Hát hogyne örülnék, hiszen negyvenezer koronámba kóstál a megvál asztápod. /Nevetnek/ Hogy az ördög szánkáztetná meg az apádat, azt a vén lókötdt. /Szánké csengd/ Szuhay 1 Itt van I 11. Jelenet Voltak, Mikláe. Miklós: /boront/ Itt az uj fogás. A Sallang, meg a Csipke. M Ahogy azok mennek... Nincs az a szélvész... István: Akkor indulhatunk. Halász: No, n am is Mlnék fel én -rra a szánkóra. Koiozsváry: He jó magam se! Nincs az e száz forint! Miklós; Hát ón oelig ízért jöttem, hogy aki akar, az jöhet kipróbálni dfcet! László: No, menjünk István ! István: Gyerünk... d® vigyük el Erzsikét is. Miklós: Stanci n*ni , hol var Erzsike ? Stanci: Erzsikének hag,yj atok békét... Öltözködik... A báróák lepgrek itt vacsorára. Miklós: /szalad ^rzsikéért/ Majd hozom ! /el/ Szuhay: No hál Isterrek, l»sz jó vacsora.
