Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487
Farkas:(diadalmasan) Ugyvan öcsém.A legkeaves&bo Kalotay lány. János: (fojtott indulattal) Mond Jánosbácsi,te vagy bolond,vagy ón ? Farkas:Szt ne firtassuk. János: Hát ez mesébe illő...(idegesen nevet) Farkas:Mit nevetsz ? Hamarosan megtartjuk az eljegyzést. János: A hót legjobb vígcö. Farkas:Tán nem hiszed ? János: (komolyan) Kedves Jánosbácsi,légy elkészülve a legrosszabbra. Téged bolonddá tettek. Farkas:Vedd tudomásul,hogy néhány perccel előbb ezen a szent helyen borult a nyakamba, János: Kalotay Klári itt járt ? Farkas:Na,hallod,ha megcsókoltam... János: (ingerülten) Nem igaz. Az a lány nem áll szóba veled. Farkas:Micsoda ?...Csak hallotttad volna,milyen lágyan ós szerelmesen fuvolázta:"csókolj meg János"... János: (megragadja Farkas kabátját és rázza) Hazudsz !...Mond,hogy hazudsz !•.. Farkas: (elr 4ntja magát) Ezer ördög...hát megőrültél ?,.. János: (röstelkedve) Ne haragudj...Nem tudtam uralkodni magamon... Farkas:Majd ki ráztad belőlem a lelket...(nyakkendőjót ós kabátját igazgatja) János: Bocsáss meg,..nem voltam soha ilyen feldúlt lelkiállapotban... Farkas :De mi közöd neked ahhoz a lányhoz ? János: (nehezen) Véletlenül megismertem ós...megszerettem.,, Farkas:(kedélyesen) Szamár vagy Öcsém. Az a nő nem hozzád való. János: Tudom,..de ezt az érzést nem lehet máról-holnapra kiirtani magamból...Ahhoz idő kell... Farkas:Es valami goromba gyógyszer.Várj csak.(homlokára üt) kár meg is van. Ez feltótlenül segiteni fog rajtad, (felkapja a telefonkagylót ,tárcsáz) János: kit akarsz ? Farkas:(csendet int;a kagylóba) Halló...Ki beszól ?...Kérem jelentse Kalotay kisasszonynak,hogy Farkas Jánost a lakásán súlyos baleset érte.. .Nagyon súlyos.. .Köszönöm, (leteszi a kagylót) János: Hát ez mire jó ? FarkasiFogadom,hogy Öt percen belül itt lesz ós a nyakamba borul. J'nos: (meghökkenve) Előttem ?... Farkas:ügyvan öcsém. Azt hiszem,ez elég kiábránditó lesz számodra. János: (idegesen) E 4t ez lehetetlen...Nem tudom elképzelni... Farkas:Epen azért. János: Hát csakugyan megcsókoltad ? Farkas:(elhúzódik,védekező mozdulattal) Féltem az uj ruhámat... János: (nyugodtabb) Ne fálj.Az előbb nem hittem el,de most elhiszem. Farkas: Tudod,hogy nekem sok nővel volt már dolgom, de ilyen odaadóan még senki sem borult a nyakamba.Majd elolvadt.. .Es ugy ragyogott a szeme,mint a karbunkulus... J'nos: Nem ssümségés,hogy ennyire megmagyarázd. Farkas: Ez is egy adag a kiábránduláshoz. János: Ugy érzem,hogy az a lány,akit ón megismertem már aiKMxxxx nem létezik... Farkas: Eszerint nem is vagy már féltékeny.
