Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487
Emma: És...és az unokahúgom ?... Farkas:Miután nem ismerem,semmi közöm hozz*. Emma: (ragyogó /arccal) Jól hallok ?...Megakart halni értem...(székbe roskad) Úh...(mellére szeritja a kezét) Oh... Farkas:Csak nyugalom.Ilyen csekélységért k^r ennyire izgulni. Emma: Ez nem csekélység.Az életével játszott értem... (mellére üt) értem. (hirtelen elborul) De uram.. .valamit nem értek.Hiszen maga nem ismert engem,(türelmetlenül) Beszéltünk mi egymással valaha ? Farkas:Soha. Emma: II't akkor ? .,. Farkas:(megvakar ja a tarkó ját,aztkivágja) De láttam az utcán és láttam a fényképét. Emma: (elérzékenyül) H't persze,az utcán...És a fényképemet... Farkas:Egy jó kép néha többet ér,mint a valós-g. Einma: (ragyog a boldogságtól) Oh,Istenem.. .Olyan ez,mint egy álom... Tündérálom.,.A legszebb mese az ezeregyójszakából...És mégis valósig. ..(Farkashoz,nagy on kedvesen) Szóval látta a fényképemet... Hát ez megható.Igaz,hogy sok bájos kép készült rólam.Az egyik különösen sikerült.Képzelje,jegesmedve bőrön,csipkés ingecskóben... Farkas:Es nem fázott meg ? Emma: Nem emlékszem.Akkor még csak kótx éves voltam. Farkas:Cömbolyü kis dundi...(mutatja) Emma: (pironkodva) Igen...Hogy maga milyen kedélyes... Farkas:Van néhány jó tulajdonságom. Emma: Meg is latszik mag-^n. Farkaskihúzza mag-^t) Családi örökség. Emma: Oh,a csalid az sokat jelent. Farkas:Mindent.Az a gyökerünk, Emma: Igen,a gyökerünk.. .Hogy maga milyen szellemes...(zsebkendőjével legyezi magát) Érdekes...melegem van,.. Farkas:Megengedi,hogy megkin'ljam egy poh^r borral ? Emma: KöszÖnÖm,nea szoktam.,.De most kivételesen... Farkas:(tolt) Nemes kadar...Kitűnően oltja a szomjus'got.Farancsoljon. (koccintanak) Kezét csókolom. Emma: (szemérmesen) Proszit...(isznak) Farkas:Megkönnyebbült ? Emma: Nem mondhatom,.. Farkas: (közelebb huzza székét Emmához) Akkor igyék még egy pohárral.(tölt) Emma: Félek,hogy sok lesz...Mindig tartózkodtam a szeszesitalok élvezetétől. Farkas:Nagy hiba,mert alkohol nélkül nincs igazi hangulat.(koccint) Egészségére kisasszony. Emma: (Vtrabb) Isten éltesse Farkas ur. (isznak) Farkas:Arra kérem,igér je meg nekem,hogy nem beszél többet az öngyilkosságról. Emma: (komikus tattal) Megigérem,de elfelejteni nem^tudom schau Az én édes titkom ^arad örökre. ..(szemérmes pillát ássál) m mettőnk titk Uh,ha. tudná,milyen vihar dul a lelkemben... Farkas:(egyre jobban latszik rajta az ital hatosa) A vihart hagyjuk... Elég gondom van nekem a vihar ágyúval,.. Emma: (nagyon kedvesen) Tudom.A maga találmánya.Mond ja,hogy tudta kitalálni ? Farkas:Kipattant egy szikra azfa agyamból ás kász...Igyunk,(poharat fog)
