Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- 21 dt) vagy fslirom magukat csenzavar^aért.(noteszt szed elő) Klári; (könyörögve néz Jánosra,izgatottan) Béküljünk ki... Rendőr:l'tja,a felesége sokkal megértőbb. János: Ami azt illeti...én is békülni akarok. Rendőr:Hát akkor gyerünk. János: (kezet nyuit Klárinak) Ne haragudjon, kezet fogj Nem haragszom. Rendőr :Ez nem beszád.Rendes házastársak tegezik egymást. János: (Klárihoz) H't akkor ne haragudj. Klári: Megbocsátok neked.(elengedi János kezét,Rendőrhöz) Kibékültünk. Rendőr :Hohc ! Ez nem elég .Ez osak arra jé, hogy amint kihúzom innen a lábam, újrakezdj ék a veszekedést. Klári: Soha többet biztos ur. J'nos: legyen nyugodt biztos ur... Rendőr:Csendet kérek.Addig nem fogadom el a bókülóst,amig me

ó nem pecsételik . Klári: Mivel ? Jőnos: Hogyan ? Rendőr:Hogy

an ?...Hát ugj,ahogy illik,Csókolják meg egymást. Klári,János: (riadtan összenéznek) Rendőr:...Vagy inkább feliratják magukat ?(emeli a noteszt) Klári: (ijedten) Nem,nem,.. J'nos: (Klárihoz,tétován) Hát akkor ?... Klári: (János elé lép,nehezen) Csókolj meg János... J'nos: Szivesen...(megöleli Klárit,csökj Junior:(mosolyogva nézá őket,megpödri a bajusz't) Ez az,..(lábujjhegyen ax középső ajtón átjel,csendesen benuzza maga után az ajtót) 6. jelenet Itl'ri, J

riiG3 (Klári és ^ános a rendőr távozása ut'n meg néhány pillanatig csókolóznak; Klári eszmél fel először.hirtelen jobbra néz,ahol a Rendőr állt;J'nos is arra pillant) Klári: (hirtelen eltolja magától Jánost,felindultan) Hol a rendőr ? János: ügylátszik,elment. Klári: Szegyei

je mag't...Szemtelenül kihasználta az alkalmat. János: De bocsánatot kérek,csak a kérését teljesítettem. Klári: Ne t^éf'ljon kérem.IIa rendes ember markírozott volna. János: Attól féltem,ha nem csinálom jól a rendőr nem fogadja el. Kl'ri: (dühös) Nagyon jól csinálta. .K!é

ö most is sajog az ajkam.(megtapogatja) János: ßocs'sson meg,de ninos gyakorlatom.Most csókolóztam eletemben előszőr. Kl^ri: És hogy megölelt...(oldalát tapogatja) Pedig a rendőr azt nem is kívánta. J'nos: mz osak ugy jött magától... Klári: És pont ár: lettem az a szerencsétlen,aki egy ilyen vadembernek a kezébe került. János: (komolyan) Bocsánatot kérek ás bevallom,magam is csodálkozom, hogy ennyire megfeledkeztem magamról. Kl'ri: Mit csodálkozik ? Nem vagyok én madárijesztő.Nem akad minden nap