Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

. , - 18 - , János: Mindenesetre büszke vagyok rá,hogy a dolgozok társadalmához tartozom. Mig a kedves pártfogoltja.,. Klári: legyen nyugodt o is.Eltekintve,hogy eredményesen sportol,kitűnő háziasszony .Nincs olyan házimunka, amit el ne végezne. János: Szórakozás ból.De kötelességből az ilyen hölgy nem strapái ja magát. Klári: Ha okos ember,ezt nem mondta komolyan.Az nem jelent semmit,hogy kit milyen bölcsőben ringattak.Akinek ö3ze van halad a korral és nem kapaszkodik a családfájába. János: Bravó ! Ezt remekül kivágta.Maga kezd nekem tetszeni, Klári: Hát ezt hagyjuk.írja meg azt a nyilatkozatot. János: Szó sem lehet róla.Nem teszek szivességet Kalotay Klárinak még akkor sem,ha egy ilyen csinos lányt küld a nyakamra. Kl

4ri: Hát 9z nem uri dolog. János: Nem is tartom magam urnák. Klári: Akkor is megértheti ezt a kinos helyzetet«Hiszen egy lánynak a becsületéről van szó. János: Ugyan kérem...Egy ilyen gazdag lánynak annyi becsülete valahányat megvásárol. Klári: Es ha azt mondom,hogy nekem is szivességet tesz vele ? János: Akkor én arra figyelmeztetem magát,ne vállaljon ilyen megbizást. Kényes dolog az esti órákban egy legónyembert felkeresni. Magának csak egy becsülete van. Klári: Ne féltsen engem.Van nekem magamhoz való eszem. János: Csak ne bizza el mag

't.Egy lányt könnyű zavarba hozni. Klári: Engem még nem hozott zavarba senki. Jánts: Megengedi,hogy ón megpróbáljam ? Klári: Ne fáradjon,úgyse sikerül, János: Hátha mégis,.. ( a középső ajtóhoz lép,bezárja,a kulcsot zsebre teszi) Klári: (riadtan) Megőrült ?..• János: (mosolyog) Csak nem nyugtalan ? Klári: (erőszakolt nyugalommal) Bosszant ez az ócska trükk,., János: Mindig uj ós órdekes,ha egy fiatal pár bezárkózik. Klári: Én nem vagyok magának a párja.Tehát nem érdekes,hanem unalmas ez a dolog, János: Ugylátom,remeg a keze.Mutassa csak...(Klári keze után nyul) Klári: (riadtan hátralép) Vigyázzon !.,,Kitűnő boxoló vagyok. Jánoa: (kedélyesen) Ejha !...Ezt ugy mondta,mintha fenyegetne.Csak az a baj,hogv már a hangja is remeg.(közeledik) Klári: (hátrál) Nem szeretném,ha okot adna rá,hogy bebizonyítsam a tudományomat . János: Nyugodjon meg,nem nyúlok magához.C3ak megakartam leckéztetni. Klári: Hát akkor nyissa ki az ajtót. János: De előbb vallja be,hogy zavarba hoztam, Klári: (dacosan) Ugyan kérem... János: Hát akkor nem nyitom ki. Klári: Figyelmeztetem,hogy egyszer már leütöttem valakit. János: (Klári kezére néz) Ilyen kis kezekkel csak simogatni szabad. Klári: Ha ón megsimogatom magát nem köszöni meg. János: Tudja mit ?.,.Próbálja meg. Klári: (védekező álltba helyezkedik,mint az ökölvivók) ( erélyes kopogás a középső ajtón )