Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- JLü MarinóniiNem bizony„Egy ilyen egészséges,eres ember még dolgozhatna. Farkas: Jegyezze meg,hogy okos ember csak akkor csinál valamit,ha kedve van hozzá. Marinéni:

Es mi történik akkor,ha maginak soha sincs kedve dolgozni ? Farkas: Dolgozik helyettem m-^s,akinek kedve van. Marinóni:Azért fordul fel a vil'g,mert igy is lehet okoskodni.(fejcsóválva középen el) Frakas: (legyint,az Íróasztalon levő vázába teűzi a csokrot,kihúz belolß egy sz*l virágot,a gomblyukába tüzi,azt*n a tükör előtt tetszeleg maginak) 2» jelenet Farkas, j-^nos J^no3: (középről,hóna alatt tömött aktat 'ska,melyet a rajzasztalra pakol közben boldogan) Nem rohantam hi^ba...Meg van a rendelés,,. 1 Farkas: Akkor lágy szives ós gratulálj nekem.En hoztam a szerencsét, ügylatszik,a kabalád vagyok. J^nos: Ha minden talizm'n olyan sokba kerülne,mint te.m^r rég kimentek volna a divatból. Farkas: A rokonságot ápolni kell öcsém. J'nos: Az a legjobb rokon,akit csak hirből ismerünk. Farkas: Fütyülök a közmondásaidra, J'nos: (fehé* munkaköpenyt vesz fel) Most pedig nekilátok a munkának. Egy heten belül sz'llitani kell a terveket. Farkas: De előbb adj egy tizeat.(markit tartja) Hozok valamit vacsorára. J^nos: (pénzt ad) Tessék.(észreveszi a csoktot) Honnan van ez a virág ? Farkas: Kedves hölgyismerőseim küldték. J^nos: (derűsen) A kutyafáját... Farkas: (diadalmasan) Csodálkozol ugye ? János: Meg vagyok lepve.(megszagolja a csokrot) Farkas: Légy nyugodt,l9sz részed még neh'ny meglepetésben.(a bal ajtó fe lől egy férfi 63 női hang veszekedése hallatszik,közben edénytörések zaja) Mi ez már megint ? J^nos: Kis ur és a felesége a vacsoráról enyelegnek. Farkas: Kellemetlen szomszédság...(miután a tükör előtt megigazította a kalapját) Hát akkor hozom a vacsorát .(középen el) J*nos: (dudorászva dolgozni kezd,rajzlapot szegez* a rajzasztalra,aztán kopogásra) Lehet. 3. jelenet J*nos, Ki*ri Kl*ri: (középről,előszőr csak a fejét dugja be az ajtón,aztán besurran, az ajtót gyorsan becsukja,megilletődve) Jóestét... János: (megfordul,csodálkozva) Jóestét... Kl^ri: Farkas J*nos mérnök urat keresem. J^nos: Én vagyok. Xl*ri: (pillanatnyi meglepetés után) Az lehetetlen... J-nos: (derűsen) De bocsánatot kérek,csak tudom,hogy ki vagyok. IG/ri: (zavarban) Kérem,ón azt az urat keresem,akiről megírta az egyik ujság,hogy öngyilkos lett. János: Sajnos,rólam irták ezt a marhaságot. Kl*ri: H^t nem igaz ?