Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

-11 Klói: (húszéves,igen élénk,csinos .kisportolt alakú lány,utcai ruhában, kezében mezei virágokból kötött csokor; balról,jókedvűen) Szervusz apa...(

Kalo tájhoz siet,homlokon csókolja) Kalotay:(komoran) Szervusz.(szigorúan végigméri) Klói: (még nem veszi észre a barátságtalan fogadtatót) Mit 3zólsz az uj ruh'mhoz ?... (megfordul) Ugye,illenek hozzá ezek a vadvirágok ? (a csokorra hajtja a fejét) Kalotay:(ridegen) Kitől kaptad ? Klói: (kedvesen) Tőled.Bz az a ruha,amit a születésnapomra rendeltél. Taló nem tetszik ? Kalotay:En a csokorról beszélek. Käiriay:Hja ugy...Egy vir^góustól vettem,(meglepetéssel) le mért vagy ilyen rosszkedvű ? Kalotay:Még te kérded ? Klói: Hát ezt nem értem.. .Apa,mi van veled ?... (megfogja Kalotay kezét) Kalotay: (elvonja a kezét) Elég volt a komódiéból ! Klói: Tessék?... Kalotay:MÓÓ1 fogva,csak az apó vagyok,semmi mó. Klói: Légy szives beszélj világosan. Kalotay: (felkapja az újságot,rósap)Blég világosan beszél ez az ujs^g ! (odadobja) Tessék ! Klói: Micsoda ?... (leteszi a csokrot, elveszi az u js*got ,nehóy pillanatig belenéz,aztó egyszerűen) Hát én ezt nem értem... Kalotay: (kiabál) Hol ismerted meg ezt a Farkas Jóost ? Klói: Sehol.Most hallom először a nevét. Kalotay:Azt hiszed,falhoz tudsz engem ólitani ? Klói: (megütközve) Feltételezed rólam,hogy nem mondok igazat ? Kalotay :Széval az ujs% hazudik ? Klári: Dehogy hazudik,csak nekem semmi közöm az egészhez. Kalotay:De hiszen neked szól a bucsulevél.Erted lett öngyilkos az a szerencsétlen. Klói: HÓ tehetek én róla ?.. .Tudod,hogy vannak titkos imádóim.A leveleiket is olvastad.lehet,hogy ez a Farkas is meglátott az egyik úszóversenyen ás belómszeretett. Kalotay:És anélkül,hogy beszélt volna veled,golyót ropitett magába, Klári: Hiába gúnyolódsz,valahogy igy történhetett.(észbe kap) Várj csak.. Kalotay :Na,ugye... Klári: ...legutóbb,amikor a célba értem,egy ismeretlen férfi ugrott elém és egy csok»r rózsát nyújtott át nekem.lehet,hogy az volt Farkas János. Kalotay:Hát ez hihetetlen. Klári: De apa,te szoktad mondani,hogy nincs olyan okos ember,aki egyszer meg ne bolondulna a szereimtől. Kalotay:De sz öngyilkos lett ! Klói: Mert nagyon megbolondult. Kalotay: (megtörli a homlokó, enyhülten) Nézd Klói... én boldog volnék,ha megnyugtatnál,. .De valami olyat mondj,amivel meg tudsz győzni. Klári: Vój csak., .(homlokára üt) Megvan : a búcsúlevél, Kalotay:Tessék ?... Klói: Abból majd kitűnik,hogy semmi közöm ahhoz az emberhez. Kalotay:(reménykedve) Hátha sz igaz volna... Klói: Olyan igaz,minthogy itt állok most előtted.~Dehög^ még foPPálfí