Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 31 Együtt: Mert külöib Özhetünk egy picikét attól egymáshoz illünk még. II. Niniehet A maguk földjén egy férjes asszony mondják szinte rab. a hogy a férjétől egy esztendőben csak egy csókot kap. Akaki: De a párisi nőnél pont fordítva áll ez a furcsaság egész esztendőben mást csókol s csak egyszer az urát. Niniche: Nálunk igy van. Akaki: Nálunk máskép Együtt: De ez kéren semmiség mert különbözhetünk egy kicsikét attól egymáshoz illünk mi még. /tánc,utána, csók/ Moutont /beront egy nagy konyhakéssel/ Háh. Szóval igy vagyunk. Akácos, ha végigmegyek rajtad. Ezzel a konyhakés se1./nekimegy/ Niniche: De monsieur. Odaég a vaddisznó. M

outon: Az a disznó majd vár addig, emig elvágom a nyakát ennek a disznónak. Akaki: /elfutott Mouton elől, most felugrik az asztalra/ A követ személye szent és sérthetetlen. Mouton: Sérthetetlen? Majd mindjárt kiderül, /nekiszalad/ Akaki: Vagy ugy. Olala. Hát akkor gyerünk az ősi virtussal. Tralala. /felülről ráveti magát Moutonra/ Niniche; Segítség. Monsieur Keke.. ölik a minisztert. Jvkes /berohan a konyhából/ Azonnal. Niniche» Gyorsan. Már a miniszter öli a főnököt. * Keke

t /megáll/ Az más. /visszamegy a konyhaajtóig,onnan figyel/ Akaki: /ráhengergődik Moutonra/ Add meg magad, kopasz ördög. Mouton: /nyögve/ Nem értem... Mondja franciául. Akaki: /oldalba vágja/ Fordítsd le magad. /Mouton jajgat/