Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

-2.0Mariaka: Látja ez az: emberséges sz! Ez hiányzott az életemből! ... Milyen jó őszintén beszélni !.. Igazat szólni !.. Emberséges szavakat mondani !.. Ilyenkor miniig ugy érzem magam, mintha nem is itt, hanem egy másik világban volnék .. /kía csönd, utána kintről mozgás, Baji hallik, mire összerezzennek/ Jánosi Nem is azok vagyunk, akik mások előtt voltunk é3 akik /isifelé mutat/ Percek múlva le .zunk! •• Njrl^ik az ajtó és kezdődik újra u játék« "Nagysádtok!. .Méltóztassanak! ..Kisasszony..! Titkár u!.. Huj de utálom ezt a komédiát! Mariska: Hát még én! De ilyenkor magára gondolok és... János: Én pedig magára ..És arra, hogy talán m'r holnap megkérhetem a kezét. Mariska: /boldogan/ Ezt akarja? Igazán? J.inos: Dehát ni mást akarhatnék Mariska? Mariska: Persze., mi mást... Jánosi Talán holnap már... állásom van Mariska ! Mariska: Jaj, ez nagyon jó lesz ! János: És altkor hozzám jön? Mariskai Istenem, mit szólnak majd a nénik? János: Majd kitalálok én valamit, hogy lefőzzem őket ! Mariska: Az kell, hogy valami fortély, olyan szer, ami hat rájuk! János: Ne féljen tudom én hogyan kell legyőzni őket. A saját fegyvereivel verem én meg ! Ha maga is segit, ^ariska. Mariska: Boldogan. János: /kiin mozgás/ ügylátszik vége a szabadságnak iKczdhet jük a komédiázást. Beállunl Thespis kordéjába és huzzuk az igát. ' ; . r < . -. • - Li Márha: /bedugja a fejét és elkapja az utolsó szót/ Iga?., igáról beszéltek?