Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

.egy pillanatra, körülnéz/ /Leskelődve kidiigjfi fejét az ajtón/ /összekacsint Mariskával ós tüntetően hangosan a kivánt stílusban beszélnek/ Igen, MicZi kisasszony, egyedül lehetünk és elbűvölve szívhat juk magunkba a lombok közt suttogó szellőt! /az ajtó fele tekint, melyen most Márta néz ki .Súgva/ Vigyázzon! Nem Miranda néni, hanem Márta néni. /halkan/ Változás./fenn/ Végre egyedül lehetünk ós elmélkedhetünk arrólk mennyi répát lehetne a Városligetben termeiül,ha a budapestiek gyakorlati emberek volnának. /Brigitta néz ki az ajtón/ /sugva/Vlgyázzon! Most már Brigitta néni. Ujabb v ltozás!/fenn/ Bár egyedül vagyunk* ne feledjük, hogy a zöldben is szigorúan be kell tart ununk a nagyvilági illem szabályait, /ki3 csönd után sóhajt/ ügy lát szik, me f ;nyugo dtak é s nem Zavarásfc ... Hála Istennek ! Már nagyon jól játsza a hármas szerepét. Szegény nénik ! Fáj, hogy becsapjuk őket! De nem biron 3oká! Drága Marisicám, mé g egy kis türelem, aztán vége ennek az egész koméőirínak. ; ; , *' Iféha ö.iszegyülik u^nnem a sok kezerüség. Ugy érzem János, egyszer kirobban és akkor - akkor kimondom*• • Mi t ? Mindent ! ... Az igazat ! Ez az ! Én is odaállok a nénik elé és megmondok nekik mindent. Hogy én Barna János nem megyek többé vissza Maiaczkára.. . --'. ,