Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

-13Aciiille a

: Miranda: Achilles: Márta: Achilles: Brigitta: Már t ha: Brigitta: Achilles: Márta: Miranda: Brigitta: Achilla s: Mártha: Brigitta: Márta: Brigitta: Miranda: /magában/ Mit vihognak ezek a cápák? /félrevonja Achillest, súgva/ Ne légy rá féltékeny - János értem rajong - reménytelenül - csitt ! Tisztelem az Ízlését. /félrevonja, súgva/ Senkinek se szólj - a szegény fiu utánam bolondul - reménytelenül - csitt. Szegény tatár í /félrevonja, súgva/ 121 ne áruld - János engem imád némán és reménytelenül - csitt Remélem már nem vagy féltékeny? És többé nem káromkodol? Tökéletesen nyugodt vagyok. Ezt meg is kivonjuk tőled. Meg kell becsülnöd azt a kincset, melyet neked adunk. Mert Marcsa kincs, valódi kincs, olyan jól nevelt lány nincs több a világon. Házias, jó gazdasszony. Regényes hajlamú, eszményi lelkületű. Finom társalgásu nagyvilági hölgy. Ennyi minden egyszenilybon? Jó nevelése tette ilyenné. Mikor szülei - boldogult testvérünk és sógorurk - meghaltak - Isten nyugosztalja 6ket. /mély hangon/ És az örök világosság fényeskedjék nekik /mindhárom vénlány előveszi zsebkendőjét szemét törli. Achilles szintén/ Mikor szülei meghaltak, Marcsa alig volt egy esztendős. Magunkhoz vettük és megfogadtuk, hogy egész életünket neki szenteljük, minden vagyonunk az övé lesz és nem megyUhk férjhez soha, soha ! /esküre emelt kézzel/ Soha !