Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

Az özvegy: A herceg: Gábor: Az özvegy: A herceg: Gábor : Az özvegy: A herceg: Az özvegy: Gábor: Az özvegy: - 3 - ! /ijedten megfogja Gábor karját/ Nem,nem.Most már maradjon.Az ilyesmit nem lehet о1уал hirtelen újra kezdeni,ha egyszer kibicsaklott ... Nem bicsaklott ki.Én újra tudnám kezdeni. /Gáborhoz/ Csak ehidj a fenébe, /mozdulatot tesz,hogy megy/ /megint megfogja a karját Gábornak,de a herceghez beszél/ Nem engedem.Mi ketten már túlságosan sokat voltunk egyedül.Az asztalnál is egymás mellett ültünk.Adjon egy kis szabadságot.Menjen, keresse meg a ridikülömet.Kis gyémánt ridikül. Ott hagytam az ebédlőben.Talán a szalonban. /Gáborra mutat/Ne menjen inkább ő ? /indul/ /Nem ereszti el Gáb^or karját/ Nem l Magal /Igézően mosolyog a hercegre/ Aki nálam fizetséget akar,annak szolgálnia kell. /sóhajt/ a hózsának tövisei vannak,hettenetes tövisei. /Szemrehányó pillantást vet Gáborra és kimegy a szinről/ /ebben a pillanatban,amint a herceg elment,fölkacag/ Szegényke! /Az egyik fotelhez lép,felvesz róla egy gyémánt ridikült.Kinyitja,kiveszi belőle a ruast, a kis tükröt,sminkelni kezdi magát/ /unatkozva/ Miért küldte el ? /megváltozott hangon/ Meg akarom kérdezni,hogy miért terül olyan görcsösen,amióta itt vagyunk,ebben a falusi házban,ahol minden éjszaka a csábitó alkalom... A szobánk egy folyosón van.Olyan kényelmesen találkozhatnánk, mintha férj és feleség lennénk.Nem akar?