Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

58 újra gerjedő dühvel, fenyegetően fordul feléje/ Te, ne vigyorogj! Te tökfilkó! Vőlegény : /bámulva curukkol/ No, óriási meglepetés! Pedig becsületszavamra sejtettem valamit. Gábor: Az eszed tokját sejtetted. Hiszen jóformán magamnak sem mondtam meg eddig, /szárazon/ Ügyelj, el ne köttyansd előtte. Nem akarok én semmiféle zavart csinálni. /А vőlegény vállára teszi a kezét./ Beléd szeretett! Kiválasztott! Hát neked kell boldoggá tenni! Boldoggá kell tenned mindenáron! Ha nem tudod az ösztönöddel, a sziveddel, hát akkor meg kell tanulnod a szerepedet. Majd én bedresszírozlak, mint egy vizsláti Vigyázz! Jól apportirozz, mert r z orrodra ütök. /a pyjama gallérjánál fogva fölemeli a vőlegényt az ágyról, hevesen mograzza/ Та! Ha azt fogom látni, hogy a z a lány szenved, vvveled számolok, /teli gonosz gyűlölettel/ Nem adok egy vasat sem! Engedem, hogy megfulladjá 1 az adósságaidban. /az ágyra löki a vőlegényt./ Vőlegény: /föltápászkodik/ Micsoda uj figura ez? Nem félek. Majd kapok pénzt a mamától. Mit csinálhatsz velem? Ezért nem jelenthetsz föl a kaszinó választmányánál. Különben is mit szavalsz itt? Berenice bizonyosan olyannak szeret engem, amilyen vagyok. Soha, egy pillanatra sem mutattam magamnai másnak előtte, //rí// á^Á/y/h//Á#p///elbizakodva/ Hanem jó. Én elegáns vagyok. Tegyünk próbát? A versenyt lecsöngették. De én belemegyek, higy újra fussuk a meccset. Tessék! Próbáld meg. Énekeld el neki mindazt a szépet, amit itt nekem...Megengedem. Türelmesen várok.