Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

23 özvegy: a seb ugylátszik nagyon mély volt. Várni kell. Legalább holnapig. Majd az éjszaka segiteni fog nekünk. Könnyek közt szerelemféltésben töltött éjszaka. Ismerem az ilyesmit. Az ilyen éjszaka nagyon megpuhitja az embert.... Tudja, a kicsike olyan rideg volt hozzám, meg kellett volna sértődnöm, ha nem érzem, hogy én is bűnös vagyok a dologban. . Köszönöm, hogy fáradt értem. /Kezet csókol./ Micsoda pompás illata van a bőrének! Mint a friss tejnekl Chanel. Adja, hadd szagoljam meg a karját, /kacéran a fiu orra elé tartja a mezitelen karját/ /megfogja az asszony csuklóját, móhón szagolgatja a karját/ Be jó !... /mikor a vőlegény már tul vakmerő kezd lenni, elveszi a karját/ Elég volt! Ugy dolgozik az orrával, mint egy vacuum cleanerl /hirtelen/ Mondja csak, nem féltékeny maga egy kicsit a bátyjára? Most is együtt találtam őket. Odamenekült a kicsike hozzá. Oh, nagyon jól együtt voltak. Éreztem, hogy mennyire zavarom a kettősüket. Vőlegény: Hogy féltékeny kegyek Gáborra? Szó sincs róla! Özvegy: Miért? Higyje el, nincs nő, akit ne izgatna a probléma, hogy kicsalogasson a csigaházából egy ilyen passziv, lusta férfit... Persze a maga menyasszonya, tiszta kis virág, kis nárcisz. Hanem azért mégis csak asszony. Egyszer csak eszébe juthat...ne gondolj hogy a mátkaság akadálya az ilyesminek... Vőlegény: Ugyan. A menyasszonyomban feltétüenül megbizom. Sajnos egy kicsit frigid. Azt hiszem, hogy szeret is. Vőlegény: Özvegy: Vőlegény: Özvegy: Tessék. Vőlegény: özvegy: