Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

Vőlegény: /egyre hevesebben/ Megálljon! Ha nem ill 133, büntetést кар és megcsókolom nemcsak a kacsapelyheket,hanem ott az orra alatt azt a kis piros bigyedt meggyet is,ami már olyan édes, hogy nem is merem szájnak nevezni./folytonos kergetőzés közben átugrik egy kis taburetten és elcsipi a menyasszonyt/ Menyasszony: /ijedten/ Jaj! Vőlegény: /magához szoritja a rémülten tiltakozó lányt, a nyakára tapasztja a száját/ Menyasszony: /rug-kapálódzik,csaknem sir/ Ne,ne! Nagyon kérem! Igazán nincs hozzá most hangulatom! Ételszagu a szája J Vőlegény: /tovább csókolgatja/ Ételszagu? A mamája konyhája./sikerül neki a lány száját elkapni, erőszakosan megcsókolja/ Menyasszony: / a csók alatt nem tud sikoltani,csak egy kétségbeesett hang tör ki belőle/ Mmmmmm... /olyan elkeseredetten küzd az ölelés ellen,hogy egy vad mozdulattal belekap a vőlegény szemébe/ Vőlegény: /elereszti a lányt,kiveszi zsebkendőjét, a szeméhez szoritja / Ujjé,a szemem! /mozdulatlanul áll,mint ,akit megvakítottak,arcán a zsebkendővel/ Menyasszony: /egy pillanatnyi habozás után,sajnálkozva/ Megsértettem? Látja,miért nem hagy békében? /a vőlegény karjára teszi a kezét/ Fáj ? Mutassa ? Vőlegéhy: E/lveszi a szebkendőt,mutatja a szemét/ Itt,