Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

7 Az özvegy: Vőlegény: Az özvegy: Menyasszony: A herceg: özvegy: Herceg: özvegy: Herceg: Özvegy: Isti: /megfogja a vőlegény bicepszét/ Igaz.Mint a kő. Tudja,hogy tavaly a havasban,majdnem vadászkéssel ejtettem el megsebbzett medvét ? Ott volt a fának támasztva a puskám,amikor a dög rámjött. De az ördög tudja,belém ütütt valami.Meg akartam várni,kartávolságra* Aztán az utolsó pillanatban Juon lekapta előlem.Ideges lett az öreg,féltett. Igaz,hogy bundás,nagy bestia volt.És mégsem féltem tőle.Beesületemre nem.Ott álltam, mindenre készen. Mint egy hős. Mint egy mészáros. 5.jelenet. Voltak, a Herceg, Isti. /jön vissza,rémülten az özvegyhez/ Nem^elem sehol a hidikült. Már megvan./ mutatja/ Ki találta meg ? Összetöhöm i Én ! /letörve/ Ma hatáhozottan pehhemvan. /Isti balról Jön./ /Istihez/ Isti hol járt ennyi ideig ? Kelemen bácsival tislizett ? Hem.Egy üveg százesztendős szerémi szilvóriummal barátkoztam.Hihetetlen,hogy milyen jó társaság egy ilyen régi szivárványos palack. Nem tudtam