Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

45 3. jelenet Lajos,Lici. Lajos Lioi: Lajos: Lici: Lajos: Lici: Lajos: /a távozók után néz - elkeseredve/ Hogy a nyü esnél beléjük a nevük napján* Majd a képibe öntöttem annak a raccsolónak a forró teát. Csak járjon a szája! Láttam a szemén, még ürült neki, hogy hergelnek! /fölgerjedő méreggel/ A tehéi lesz a maga felesége, nem én. /szomorúan/ Jó. Ha nem, hát nem. Maradjon inkább cseléd. Inkább maradok cseléd, minthogy maga szijja a véremet. /bus meggyőződéssel/ Hogy szijjam a vérit? Tudja azt maga jól, hogy azért szijom,mert szeretem. Az úrfinak csak öt percre kellett volna az éecaka,mer1 ivott, mert melege vót, mert felizgatta magát azzal a másikkal. Nekem meg az egész életre köllene. Nem egyszer akarok én magával hálni - milliomszor. Tudja azt maga jól, hogy magáért dógozom én, magáért tűrök, nyelek, töröm a derekamat, hogy minden megspórolt pengőnél magára gondolok, amikor fáradtan ledöglök abba a kutya vaságyba, hogy már a méreg esz, amiért ilyen nyavalyás vagyok. Hogy bántottam? Hát hibás vagyok. Hát magának talán nincser hibája? Hej, tudom én kicsoda maga! Le hát ha valai szeret, ugy köll, hogy hibástúl együtt szeresse azt a másikat... /egy kicsit megbékülve/ Milyen szépen flótázik mostan! /bűvöli a lányt/ Pedig jő dolga vóna magának nálam. Kertésznél Selyem ruhája lenne, szógálója. Azt ákaШ