Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

-52 Nem értem. /istihea/ Ne tölijed hajta a fejedet,Én sem óhtez Gáboh majd egyszeh megmagyaházza nekünk,ha valamennyien háéhünk. /az egész társasághoz/Nekem van a legnagyobb pechem./mutatja a kártyáját/ hetek óta nem volt ful handem.Abban a pillanatban kanfolt

am be,amikor te/ a vőlegény felé/ belédurrantottál a partiba.Mindenki felugrott.Most itt állok megfürodve./magyarázni kezdi a ház úrnőjének/ Egy szimpla pikk terœ m volt ... /lati felé/ Nagyon érdekes lesz ez a történet kedves barátom, - de holnap este.Éhben a percben nem tudok kártyára gondolni,nem tudok semmire gondolni./végig simit a homlokán/ Megfájdult a fejei ettől a botránytól. Micsoda éjszaka./feláll/ Én visszavonulok. Jó éjszakát./Gábor felé/Gávor,ha már eduig olyan kedves volt és segitett rajtunk,kérem törje a fejét,valami bölcs hazugságon is,amivel meg lehet majd magyarázni a lányom előtt,ennek az urnái// a vőlegény felé int/ hirtelen eltávozását ... /Istihez/ Mi ennél a diskurzusnál feleslegesek vagyunk.Jó estét./kézmozdulattal jelzi,hogy takarodjanak.Mindketten csöndesen,halk köszönés után diszkréten eltűnnek./ Ha tul hangos voltam,bocsánatot kérek./el/