Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

48 A ház úrnője s /egyetlen megvető illantással elhallgattatja a kcmornát. A vőlegényheV Elég. Igazat beszél ez az eiaber? /az in era mutat/ Mondja meg. /hangsúlyozva/ Becsületszavára. Vőlegény: /lehajtja a fejét./ Igazat, /egy pillanatig nagy csend/ A ház úrnője: /most már nyugodtan, előkelően, udvariasan/ Kö' * szőnöm, /kis gondolkozás után/ Azt ajánlom, hogy nagyon korán reggel utazzék el, a hajnali vonattal.. % Nem szeretném, ha még egyszer találkoznék a leányommal, mert ugye maga is természetesnek találja, hogy ezek után... /indul/ Vőlegény : /még mindig lehajtott fejjel/ Nem tudok védekezni, a látszat ellenem vall. Pedig én...én... Gábor: /előrelép, a ház úrnőjéhez, aki már menni készül/ Efey pillanatra kedves Rachel. Ne hamarkodjuk el a dolgot. Ez a förtelmes skandalum, ami -utt történt, nem való arra, hogy fájdalmat okozzon és megalázzon egy olyan gyöngéd és előkelő teramtést, mint a maga lánya. Neki erről nem szabad tudni. A ház úrnője: /leül/ Hát persze. De hogyan lehet az ilyesmit eltitkolni? Megy az ilyan hir a levegőben, a Vízben, mint a tifusz bacillus. Hogy lehessen befogni a szél száját? Gábor: Meg kell próbálni. Mink hallgatunk, /az aranyifjúk felé/ Ugyebár urak, akármilyen jó csemege ez, ezúttal erőt veszünk a természetünkön és segítünk a pincébe ásni ezt a finom kis ügyet?! /na gyon