Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129
55 Gábor: Vőlegény : Gábor: Vőlegény: Gábor: Vőlegény: Gábor: Ma este. /még jámbor abban/ la este? Nem tudom* Tizenegy óra felé egyedül ültem a szalónban. Olvasgattam, amikor a menyasszonyod odajött hozzám* Jött? . Nem futott. Mintha menekült volna valahonna. Sápadt volt, reszketett a felindulástól. Megpróbáltam kiszedni belüle, hogy mi történt? Védekezett - semmi, futó rossz hangulat csak, majd elmúlik. De én ismerem azt a lányt. /Szünet*/ Azt hiszem nagyon jól isiperem és láttam, hogy szeme teli van fájdalommal. Miért szenvedett? /Nagy erővel/ Mit csináltál vele? /kicsit megszeppenve és mintha csak most jutna eszébe a dolog/ Ja?! Talán megsértődött. Annyira érzékeny. Táncoltam Evellnnel és tudod a tangó olyan... /félbeszakítja/ Értem már! /Szünet./ /Gúnyosan, keserűen/ Evelin. Képzelem, hogy tapadtatok össze, hogy fúrtad a térded a iérde közé. Szinte látom, amint kigyúlt a szemedben az állati vágy... /panaszosan/ De édes öregem, ha már táncoltam, nem cipelhettem ugy azt az asszonyt, mint egy hordár a csomagot. Itt ülök hetek óta, tizenkét órát alszom egy nap, tömöm magam szesszel, hússal, fűszeres szószokkal. Ez a mátkaság hülye intézmény. Most multam huszonhároa éves. Mit csináljak a szeaxemmel? Ugy néz, ahogy neki tetszik, nem ahogy én akarom. /Abban a hitben, hogy meggyőzte a bátyját/ Beszélj öregem a hátgerincemmel. /Dühösen felhangzik a spanyolfal mögött a prüszkölés, vizcsobogás./ /felháborodva/ Utálatos! Ha egy csődör megtudna szólalni a ménesemben, az mondana ilyeneket. /Vádoló an/
