Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

Зо Vőlegényt Inas t Vőlegényt Inast Vőlegényt Inast Vőlegényt Inast Vőlegényt Inast mindenféle csúnyasággal, /ébredő reménnyel/ No! Szép? Elég jóképű. Kicsit ragyás. /Gesztussal mutatja» hogy milyen./ Ilyen. Fiatal? .Hát ugy no...olyan jó negyvenes./Kinálja/ Hanem derék teremtés» megb kell adni, hogy tisztán tartja magát mindig, /undorral, kétségbeesve/ Brrr! /sétál fel és alá, fütyörészik, látni rajta, hogy nem tud megnyugodni. A homlokát törli, végre az inas felé fordul, szégyenkező habozással/ Nagyon ragyás? /vigasztalóan/ Kicsit. /megtörve/ Várjon. Felveszem a kabátom és ha majd elvégezte a munkáját, lemegyünk a faluba. Megmutatja merre lakik, jó? Igenis, méltóságos uram. /bosszankodva megvakarja a fejét/ Most jut eszembe. Azzal is baj van. Az a perszóna ellopta a kovácsné lepedőjét a ruhaszárító kötélről. Tegnap bevitték a csendőrök a községházára. •. /dühbe jön/ Hogy az istennyila!.../aztán megkönnye bülten. sóhajt fel, mint, aki megmenekült attól, hogy valami szörnyűséget kövessen el./ Hála Istem! Nézze Lajos, vigyen fel a szobámba két cseber hideg vizet, de hideg legyen, hogy csak ugy sisteregjenl Viszem méltóságos ur! /megértő részvéttel/ A hideg viz a legjobb ilyenkor.