Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

28 12. Jelenet Az inas, a vőlegény Vőlegény* /zsebredugja a kezét és a lábával groteszk, lényelmetlen mozdulatot tesz, mintha a nadrág vágná középen a varrásnál.Néhány pillanatig az inas körül somfordál,akit némán gyanakodva gusztál.Látható habozás ut n végre megszólitj^ Jöjjön csak ide, Lajosi Inast Tessék papancsolni»méltóságos ur! Vőlegény* /fölveszi a kerevetről az asszony otthagyott sálját,belétemeti az arcát,nagy sóhajjal beszivja az illatát. Majd játék után/ Tud maga hallgatni, Lajos ? Inast /szolgai készséggel/ Tudok,méltóságos ur I Vőlegény* Jól van! /pénzt ad neki/ Inast /elveszi a pénzt/ Köszönöm,méltóságos ur! Vőlegényt És most mondja meg nekem,hogy a komtess komornája, az a vörös,ugye Licinek hivják ? Hogy az mijyen lány. "Olyan" ? Lehet azzal "okosan" beszélni ? Lajosi /kis hallgatás után/ Nem tudom méltóságos ur. De nem sze etném,ha "olyan" lenne.Mert a menyasszonyom, /zsebredugja a pénzt,amit az imént kapott és megint rakosgatni kezdi az edényeket/ Vőlegény* /pattint az ujjával/ Ejnye ! Inas* /mialatt csendesen minden felindulás nélkül dolgozik/ Már egy éve elmátkásodtunk.Ugy van,hogy osak őszig szolgálunk a kastélyban,aztán én leszek a kertész itten.Akkor elveszem.