Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

26 I Mi - ? /negédesen/ Maga csirkefogé! /összeteszi a kezét/ Kérem szépen, ne fogalmazzon ilyen irgalmatlanul. /hirtelen ötlettel/ És ha puszta, gonosz asszonyi szeszélyből azt mondanám: válasszon! /megrökönyödve/ De...de hiszen mafea nem szeret engem! Hát persze, hogy nem. Csak látni akarom, hogy mit érek? Tudni akarom, hogy felálflbzmá-e a törvényes, nyugodt boldogságát egyetlen őrült óráért. Tudni akarom, hogy ezt az éjszakát, ami most kezdődne, nemsokára meg tudná-e fizetni a szakitás csúnya botrányával és annak a szegény kicsinek a könnyeivei? /kezét a vőlegény karjára teszi/ No, hires, fiatal tűzhányó? /egészen közelről a fiu arcába né^ Szomjas? Száraz a törka? /borzongva/ Ne kisértsen! /még közelebb, szinte rálehel a fiu hegyes kis Menjou bajuszára/ Éjfélre jár. Mindjárt lepihen as egész ház. Csönd lesz. Sötétség. A falak ebben a vén kastélyban olyan titoktartőan vastagok... Nem csuknám be a szobám ajtaját...Valaki szépen besurranhatna hozzám.•./eugva/ Sötét volna a szobámban is, csak egy halk sóhaj jelezné, hogy merre vagyok, /rekedten/ Hány órakor? /diadalmasan felnevet, hirtelen feláll/ Szamár! Css£ nem gondolta komolyan? /kacag/ Oh be szamár! de kedves! /folyton nevetve körüljár a hallban, amelyéT megtölt az előbbi suttogás után beszéde és kacagása, hangos lámájával. Kinyitja az ajtőt, kikiált/Lajo^ ^