Martos Ferenc: Madame Dubois; Q 2116
\ . 14. Toinette ; í, én szerettem az intézetet. A nagy kertet, ahol annyit kergetőziáak a lányokkal, a aötét refoktóriumot, ahol az asztal alatt cseÁoréltük az ételeinket, a kis kápolnát, ahol imádkoztunk, a kedves nővéreket, akik tanítottak bennünket ós vigyáztak ránk,..3z mind szép volt, de nagyon aoká tartott, Ilit évet töltöttem ott. Bat év után caak lehet örülni, amikor az erabar előtt kinyitják a vaskaput és a postakocsi elindul Párizs felé? Georges: /sóhajtva/ Párizs felé...Igen, ennek lehet örülni, Tetoette« Kegyed is odautazik? Georges« Szeretnék... esmég nem tudora bizonyosan, hogy meheteke... Toinette 4 Visszatartják a dolgai? Georges: Igen...a dolgaim... foinette: Az üzlete? Georges: Uz let era? Toinette'* Ugy értem, hogy a rendes foglalkozása... Georges; deken...rendetlen foglalkozásom van, kisasszony. Toinette 1 rendetlen?... Geor>7ost Tudniillik.,.szinóaz vagyok. Toinette« /meglepetéssel/ özinóaz? Georges: Kost már bizonyára sajnálja, hogy az óba állt vele®... Toinette« kiért gondolja ezt? Georges« A színészeket sokan tnegvetik...lenézik... Toinette« Az ostobák és a müvelotlenekl Akik nera tudják, és nem akarják megérteni, mit Jelent az, amikor valaki odaáll
