Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

/û A jt ónálló: ROhan : Jeanne : Artois : ROhan : Artois : hoha n : A rt о i s : Ronan : A rtois : Rohan : Artois Rohan : Art о s : /jelent/ Ö királyi fensége Artois grófja. Л:Szépen el/ /baliu. mutat / Odetbe tüstént. Az ékszert vigyék magukkal. /ijedten/ Gyerünk. /középről jön/ jó napot Sminenciád ! /zavartan/ Fenség... /«Jeanne, Böhmer, Bassan

bQ /yorsan ba Ira el/ Za va rtam ? « /щ.Г./Királyt Fenséged engem ? Nana... Ez a két ékszerész... /ijedten/ Fenséged ösmeri őket ? Bocsásspn meg, hiszen a hitelezőim... Ts egy szép aszszony... Nem kérdezem, kicsoda... Do értem. Két ékszerész és egy szép asszony. Kedves Rohan, nem lenne okosabb fordítva ? ügy értem: keveseb i költség és tönb mulatság. Fenséged mindig életművész voltÖrülök, hogy Emin en с iád újra az. Ez a szép as zony... Nem kérdezem, kicsoda... De jó jel a uiborosi palotában... Gratulálok, kedves ROhan... Ön ugy látom mégis kiverte fejéből azt a kis bécsi libát... Fenség ! Fivérem, a provencei gróf hálás lesz önnek érte... Ne , ne vá

ujon ilyen keserű arcot. Talán nem is i

0az, hogy Toinette és a provencei gróf... jó kis bécsi lány, mindenkivel játszik, de i

üazán senkivel sem mer... Na, Isten vele biboros. Szerettem volna még kicsit elbeszélgetni magával... De látom, van fontosabb vizitje,