Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

44. Nyolcadik ké

p. Kerti részlet. A háttérben a trianoni kastély és park /kezében levél/ "Jeanne de Valois oly melegen fogta pártját önnek, hogy fontolóra akarom venni..." Köszö nöm, drága barátnőm. Tudom, önnek köszönhetek mindent A királyné sajátkezű levele...És a hangja oly meleg, biztató, mintha csak ön irta volna, grófné... /szemtelenül játékos/ Na? Én irtam? Nem mondom, talán egyik másik szavát én sugalmaztam. így értettem én is...Kösz önöm. . .Kös zönöm.. .un nem is tudja grófné, mit tett velem. Visszaadta az életem értelmét. /Pici szünet/ i ikor fog fogadni őfelsége? Sokszor kértem eminenciáda t, pontos napot ne követeljen. De meglesz. Ugye, a levél is megjött? Percnyi pontossággal. Csalódott bennem, biboros? Pillanatig sem, grófnő. Isten vele. /Kezet ad/ Igazán? lennem kell? Mire vár még eminenciád? /félénken/ Csak ugy gondoltam. ..A királyné talán erre fog jönni. ..! Mutat ja/ Onnan Trianonból... à lába elé fogom vetni magam. Lehetetlen Ennek még nem jött el az ideje. Kikor jön el végre? ívikor? Az első találkozás...