Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

41. Böhmer: Királyné: Böhmer: Királyné: Böhmer: Királyné: Böhme г: Királyné: Böhmer*. Királyné: Ajtónálló: Király né: Bö hrne r : Ajtónál ló •• Királyné: Ajtónálló*­Király né*. hirtelen kezébe akad kisfia arcképe. Letépi a nyaklán­cot/ Vigye! l\ rem keil! De felséges asszonyom... Vigye! Nem értette! Vigye! Felség.. .i_rtse meg: ez műremek. Felségednek készült. Ha nem kegyeskedik megvásárolni, akkor felséged tönkre­tett. Felséges asszonyom, nekem gyerekeim vanmak. Nekem is. Böhmer, vigye az ékszert. Nem tetszenek a kövek, s csiszolás? falán a gyémántok tüze... Gyönyörű! /Még egyszer kezébe veszi a nyakláncot/ Ilyen­ről álmodtam mindig... Milyen részletek kényelmesek felségednek? / Jegyzőkönyvet és ceruzát vesz elő/ Kegyeskedjen diktálni. Részletek? /Egyik kezében fia arcképe, másikban a njsk­lánc. Hirtelen odadobja a nyakláncot/ Vigye! Felséges asszonyom... /csönget/ /középről jön, mély meghajlás/ A kihallgatás véget ért. /szólni akar, azután ajkába harap, néma, mély meghaj­lással, középen el/ /utána el akar indulni/ /tapsol/ /megáll, mély meghajlás/ Felséges asszonyom parancsol? Hozzák be a fiamat! F ü g g ö n y .

Next

/
Thumbnails
Contents