Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107
37. szabónőidhez vándorol, a korona aranyát koptatja. Antoinette, te nem lehetsz olyan rossz. Te nem akarhatod tönkretenni a gyermekedet.../Középen el/ Királyné^ /utána néz/ La Jos . .. Ре Is ég. .. /Azt án hirtelen sirva fakad. Felkapja a dauphin arcképét, könnyek közt szenvedélyesen csókolja/ Fiam...Én édes gyermekem...Bocsáss meg...in ezt nem tudtam. .. Bocs áss meg... Folignac hercegné: /jobbról jön. Meglátja a siró királynét. Ösáinte ijedtséggel/ Felség!... Valami baj! Iviegszomoritották! /Cirógatja/ Ki merte bántani az én szép királynémat. Hagyj kicsi Yolanthe-om. Nem érdemlem, hogy jó legyél hozzám. Én olyan rossz vagyok. Nem igaz! Az én királynőm nem rossz, AZ én királynőm a legjobb, a legszebb királyné az egész világon. Nem. Hagyj. Nem érdemellek téged. Pedig szeretlek. De a fiamat is szeretem és mégis tönkreteszem. Felséged tönkreteszi a mi imádott Нхвк! dauphiníinket? Hiszen felséged a legjobb anya.. .Értem. heg int ez a csúnya.Vermond abbé. Megkönnyeztette a világ legszebb szemét. Ajtónálló:/özépről jelenti/ Böhmer udvari ékszerész ur kihallgatást ké4~ felségedtől. Királyné: Böhmer! Sem i dolgom vele. hit alkalmatlankodik megint ez az ember. /Hirtelen és igazán minden átmenet nélkül/ Böhmer jöjjön be. Ajtónálló: Parancsára, felség. /Középen el/ Királyné: Hercegné: Királyné: Hercegnő: