Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

Б 1 з о kép. Rohan herceg strassbourgi biboros-рйзрок, Franciaország f'őa lamizsnás mesterének párisi palotája. AVI.Lajos uraikoüáda alatt vagyunk, néhány évvel a forradalom kitörése előtt, Társaság a gyertyákkal világított teremben asztalnál ül. Rohan: /50 év körüli, Artois gróffal koccint/ Királyi fenséged egészségére. Artois grófja éljen! Artois: /а későbbi X.Károly, AVI.Lajos legifjabb fivére, harmincon felüli/ Köszönöm Eminenc iádnak. /I ielőtt iszik, maga elé tartja a boros poharat. Szinte megszűri a bort a gyertya fényében/ Haut Sauternes? Rohan: Lem fenség. Tokaji. Dubarry grófné: /most már elvirágzott, egykori szépségének csak romjaiban él, de ezek is milyen finom, milyen stilizált, mennyire eleven romok. Tréfásan/ Rohan herceg, strassburgi biboros-püspok, Franciaország főalamizsnás mestere és idegen bort tálal. Lem hazaárulés ez? Artois: Dubarry grófné túloz. Ami jó, az Franciaországban nem lehet idegen, t.inden a miénk, ami izük. ^s ez izük. /Iszik/ Rohan: Én ezt a bort még Bécsben szoktam meg, amikor ott nagykövet voltam. /Picit mélabúsan/ Azok szép idők voltak. Egy nagy és bölcs császárné, pária rerézéa... A város csupa muzsika és élt abban a városban egy kislány, aki.. ./Elhallgat/