Lakatos László: Láz; Q 2106

é 8 é TÖRÖK: /fojtott türelmetlenséggel/ Fiam, lehetetlen vagy. /Kis szünet./ Mi újság? Telefonált valaki? KAMILLA: Anyám. TÖRÖK: Mit? KAMILLA: Hát...Hiszen sejtheted. Ha kiadott husz fillért. Mamának nincs o^ 'lyan sok fölösleges husz fillére. TÖRÖK: Értem...Mikor fog végre.íT/Elhallgat./ KAMILLA: Na, miért nem folytatod? TÖRÖK: Mikor fog végre a fivéred dolgozni? KAMILLA: Majd, ha te állást szerzel neki. Nam olyan könnyű ma munkát kapni egy intelligens családos embernek. TÖRÖK: Hát ami Józsi intelligenciáját illeti.../Kiveszi zsebéből a boritékot, amit Margittól kapott/ Parancsolj. Ha valaki később szabad lesz a portán, majd elküldöd a mamának. KAMILLA: Köszönöm. /Megnézi a boritékot, elbiggyeszti száját./ TÖRÖK: Hiába biggyeszted a szájadat, én se kaptam többet. Azt meg nem követelheti Józsi, hogy hozzátegyek. Akármilyen intelligens. És családos. KAMILLA: Kérlek! /Elteszi a boritékot./ TÖRÖK: /már megbánta/ Bocsáss meg. KAMILLA: Sőt. Köszönöm, hogy jó vagy hozzájuk. /Lassan leoltja a cigarettát./ Szóval ki hozta be a Chane'llt? TÖRÖK: Már megint.../Hagy

on nyugodtan/ Egy páciens. KAMILLA: Neve nincs? TÖRÖK: Baráthy Margit. KAMILLA: Biztos? TÖRÖK: Ha nem hiszed.,./Meg akarja mutatni a rendelési könyvet/ KAMILLA: Hiszem.. ./Nagyon kis szünet/ Ha Margit volt, nem baj. Ö már az én koromban van. Egy osztályba jártunk. TÖRÖK: /fé'lig udvariasságból, félig mert csakugyan hihetetlennek tűnik neki/ Lehetetlen...A haja már ősz.