Lakatos László: Láz; Q 2106

- 66 pihenőlik: az, hogy dolgozunk. A

mig a tüdőnk kiszakadl

lTe már lá

ttad Korányit aludni. Vagy Htiltl Hümértj^Egyik állványhoz lép,leemel egy kékkel megfestett vékony üveglapot./ Amig reggel elcsavarogtál a rendőrségen, rezerváltam neked ezt a vérsSré" próbát. Itt a mikroszkóp! /Odaadja/ TÖRÖK* Köszönöm Aurél bátyám. /Átveszi/ GÖNCZI: /vállára üt/ Le a fejjel! /Benyomja egy székbe/ A mikroszkóp félé TÖRÖK: Igenis. /Pillanatig a mikroszkóp fölé hajol, fölugrik/ Aurél bátyám! GÖNCZI: Nos! Mit találtál! TÖRÖK: Te el tudod hinni, hogy Kamilla öngyilkos lett! /Hévvel/ Mért tette volna! Hiszen kényeztettük, ugy vigyáztunk rá. -I-ga^áu ^ka^nem^-drefeetrerfrfry fraçy...Aurél bátyám, te mit hiszel.... Szólj kérlek végre.••! GÖNCZI: /a praeparatumra/ Ha ezzel végeztél, ЬкяшШгакхах benézünk az első emelet huszonegybe. Дndul, megáll/ Te! Ne kótyavetyéld el az eszedet. Neked is csak egy agyvelőt adott az Úristen. Hallod ^üzépen el, hangosan becsapja maga mögött az ajtót./ TÖRÖK: /pillanatig a mikroszkóp fölött ül, feláll, izgatottan fel-alá jár. Újra visszaül a munkájához. Szünet/ VIOLA: /fehér köpenyben halkan középről jön. Megállaz ajtóban. Szünet/ TÖRÖK: /lassan a hátában megérzi Viola tekintetét. Fölkel. Az ajtóhoz megy./ VIOLA: /belj

ebb jön/ TÖRÖK: /Viola elé lép/Mért ölte meg a feleségemet! VIOLA: /lassan előrejön/ Akkor még nem szerettem magát. Csak féltettem az életét. TÖRÖK: Egy szegény nyomorék betegtől! VIOLA: Egy szobában aludtak. Az ágyaik egymás mellett voltak. Almában azr

t Selm le U vulm afiigá

vaí7--a»jLh-6^ar. Annyira nem volt tehetet-LeHr."Amikor lejöttem tőle, akkor már szerettem magát. Akiért az