Lakatos László: Láz; Q 2106
- 54 /Szünet/ Tessék beszélni, /Szünet/ VIOLA: Nem vallottam igazat. Török Miklós megölte a feleségét. /Szünet/ MÁTÉ: /nem akar hinni fülének/ Az előbb azt vallotta...?! VIOLAS: Nem vallottam igazat...Ö volt! TÖRÖK: /dor mo dten/ V i-fto! VIOLA: Maga volt! TÖRÖK: /magánkívül/ Tanácsos ur Egy ez őrület! A nővér elvesztette eszét ...A Ez... ! « MÁTÉ: Csendet kérek. /Violának/ Tessék beszélni. /Szünet/Előbbi va'llomását vissza vesz i? Teljes egészében? /Szünet/ Beszéljen bátran. Ott végezte, hogy.../Nagyon gyorsan belenéz az aktába/ Fölvitte s az asszonyt az emeletre. VIOLA: /igent int/ MÁTÉ: Visszajött altatóért. VIOLA: /igent int/ MÁTÉ: Beadott. VIOLA: /gyorsan/ Csak egy adagot. MÁTÉ: Az előbb is igy vallott. Lement a rendelőbe jelenteni a főorvos VIOLA: TÖRÖK: VIOLA: MÁTÉj. VIOLA TÖRÖK VIOLA TÖRÖK VIOLA TÖRÖK VIOLA TÖRÖK urnák, hogy a felesége alszik. Nem igaz! Itt már nem b oazólto a. igazat! Mi! Maga nem azt jelentette, hogy alszik! Nem! Hogy pihen...Én csak azt mondtam, hogy pihen. Talán a szó más, de ugyanazt akarta jelenteni. Nem! Amikor lejöttem ébren volt! Élt! Maga megesküszik erre, hogy... /Töröknek/ Ön fölment az emeletre. Megesküzszik, hogy... Elkértem, hogy ne menjen. Mert alszik. Nem azért!...Én féltem...Én... /megragadja csuklóját/ Mitől félt maga!
