Lakatos László: Láz; Q 2106

- 39 TÖRÖK: Féltékeny volt! Geréb kollégám vállamra hajolt... IRMA: Pardon, mint orvos. Orvosi ráhajolás volt. TÖRÖK: A Röntgen vizsgálása közben, A siobában parfómillat volt. A mostani anyósom hozta be. MÁTÉ: /fölveszi a jegyzőkönyvet, amit Margit aláirt/ Chanel "Orgona". TÖRÖK: ügy van. Szegény asszony Geréb kollegámat gyanusitotta. Akkoriban már minden nőt gyanusitott, aki csak kicsit fiatal és csinos .•./Irmának/ Bocsánat. IRMA: /begyesen/ Kérem. MÁTÉ: /Törökhöz/ Szóval önök közt féltékenységi jelenet játszódott le. Nagyon kinos volt? TÖRÖK: /kis szünettel/ Mind a ketten rettenetesen szenvedtünk. MÁTÉ: /Irmához/ Ön később visszajött a rendelőbe. IRMA: A Röntgenért. Nem lehetett ráösmerni a főorvos úrra. Lehordott, mint egy kölyköt. /Küzködik/ Én mingyárt éreztem, hogy akkor már nem volt normális. Akkor már nem volt eszénél. MÁTÉ: Hogy érti ezt? IRMA: Nem tudom. /Küzködik/ És aztán nemsokára bekövetkezett a katasztrófa. TÖRÖK: /felpattan/ Tiltakozom! Tessék megkérdezni a professzor urat,aki ott volt és... MÁTÉ: /keményen/Üljön le ! TÖRÖK: /leül/ MÁTÉ: /'Irmához/ Érez ön haragot a főorvos ur iránt azért a jelenetért? IRMA: Nem! Már régesrégen elfelejtettem, hogy azt mondta nekem.../Magán kivül/Doktorkisasszony/ez nem kávéház !.. .Ez szanató.•./Ijedten elhallgat./ MÁTÉ: Köszönöm doktorkisasszony. Több kérdésem nincs. IRMA: /zavartan/Kérem...Én nem akartam ártani a főorvos urnák. MÁTÉ: /hűvösen/Megnyugtatom doktorkisasszonyt, nem is ártott. IRMA: /begyesen/ Akkor jó.