Lakatos László: Láz; Q 2106

MARGIT: MÁTÉ: MARGIT: MÁTÉ: MARGIT : PISTA: HUZELLA: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ : PISTA: MÁTÉ: PISTES: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ: PISTA: MÁTÉ: - 37 /aláirta a jegyzőkönyvet, Máténak adja/ Tessék. Köszönöm. Nem fárasztom tovább méltóságos asszonyomat. /És hogy Margit nem mozdul/ Parancsol? Szeretnék itt maradni a kislányom férjével, amig kihallgatják. Méltóságos asszony, ez lehetetlen. Nem engedi meg a törvény. /Törökhöz lép/ Isten vigyázzon magára, drága fiam.../Homlokon csókolja./ A viszontlátásra otthon. Mielőbb! /Középen el./ /groomi egyenruhában középről jön/ /mögötte/ Benkő István? $gira±xxkatp±íáxyxHr /keményen/ Igenis kapitány ur. Mi a foglalkozásod? /m.f./ Altiszt. Na altiszt ur, emlékszik arra a napra, amikor a főorvos ur első felesége meghalt? /m.f./ Emlékszel! /Gyorsan/ A főorvos ur izgatott volt. Ez természetes fiam. Te is izgatott lettél volna, ha elveszítetted volna a feleségedet. Ö már előbb volt izgatott! Látszott rajta... Ugyan? Micsoda? Hát az...Hogy gondolkozik valamin. Orvosok áltálában szoktak gonlolkozni fiam. Te miért voltál Ъей^ a főorvos urnái? Vittem neki a diétás könyvet. Áztat minden este én vittem be. Én mindenre emlékszek, ami aznap volt. Tényleg? Akkor talán arra is emlékszel, hogy aznap hányadika volt. Február tizennyolc! Kitűnő! Másra is ilyen pontosan emlékszel kis fiam? Mindenre! A főorvos ur nagyon izgatott volt. Nekem esett... Ccc...Pedig te ugye nem csináltál semmit?