Lakatos László: Láz; Q 2106

- 24 HILEERTHÉ: /Törökhöz lép, sug./ TÖRÖK: /fejét rázza/ HILEERTHÉ: /halkan Törökhöz/ Csak most az egyszer. TÖRÖK: /Íróasztalhoz megy, kihúzza a fiókot, kivesz belőle egy százaá át akarja adni Hilpertnének./ HILEERTHÉ: /halkan és sértődötten/ He előtte...Kint! Ki vagyok én! Kéregető?! TÖRÖK: /bágyadt mosollyal köpenye zsebébe türi a százast, középajtót kinyitja. Hilpertnének/ HILEERTHÉ: Annyira nem sür^s. /Pillanatig rendbehozza arcát. Középre indul./ Jó napoi V

io

la nagysád. Viszontlátásra. VIOLA: Jó napot. HILEERTHÉ ÉS TÖRÖK: /közében el./ VIOLA: /becsukja a miiszer szekrényt, az asztalhoz lép, fölveszi Magda arcképét./ GÖHCZI: /fehér köpenyben középről jön/ VIOLA: /gyorsan leteszi Magda arcképét, ellép az asztaltól/ Mi újság professzor ur? A második emelet ötvenhat...? GÖHCZI: Oh, már egész jól van. Már viszik a rabkórházba. /Rágyújt./ Megmentettünk egy embert a börtönnek. Mondja, mért harcolt érte ugy az ügyészség? Egy kuncsafttal több vagy kevesebb? VICIA.: Professzor ur sajnálja azt a fiatalembert? GÖHCZI: Maga ,nem? Egy szép derék egészséges fiu egy rikácsoló bardizőzért. • VIOLA: Undo?We»'-^t41fíi^Talakinél átszerelem csak odáig megy, hogy sik kasszon!?' /Gyorsan/ Itt voltYááeuiyósa. Az első. GÖHCZI: Még mindig! Szegény*Kamilla csak gondoskodott Miklósról. Haggyott rá egy örökséget...Lássa, ez a gyönyörű a házasságban... Az asszony elmegy, de a család marad. Igen. A család, az megmarad. VIOLA: /gyorsan, szárazon/ Az ujat szereti. Most boldog. Ez a házassága sikerült. /Kitágult szemmel./ Нет?!