Lakatos László: Láz; Q 2106

ur, itt felejtettem a fbaconomat...Hagyja, ne fáradjon...Köszönöm...Még valamit doktor nr.

. ./Elforditja fejét mint akkor/Magát talán nem fogja nagyon éWekelni, de van valaki, egy őrült gyerek, aki megkért, hogy adjaksát egy üzenetet magának. Egy fontosat. Azt, hogy.• .0.• .Az a gyefc^k.•.Én.•.Halálosan szeretem magát..

./Anyjára borul, mint akkor Török Miklósra./ Hem tudok élni maga nélkül. /Elmegy anyjától, nagyonSçis s

ъхт&ф Huszonnégy óráig tartott, amig elhitte, hogy én szerelem ót. Még huszonnégy óráig, amig elhitte, hogy ő is szeret engem és akkor már nem kellett ujabb huszonnégy óra, hogy elhigyje, hogy mi ketten szeretjük egymást. Megértette. Mert ó olyan intelligens. /Igen kis szünet/ És ezt ellenezted! Igazad volt? MARGIT: Hem! Hála Istennek tévedtem. MAGDA: /lekopogja/Hála Istennek.. ./Eis szünet/

Any us... MARGIT: Tessék csibém. MAGDA: Mért nem akarod, hogy ó Margitnak hivjáon téged. MARGIT: Mert. Ez nyegle. Mondja ó nekem, hogy mama. Ma már az ő anyja is vagyok. És ugy szeretem, mint egy anya. Mért nem akarja ó nekem azt mondani, hogy mama. MAGDA: Hem sejted? MARGIT: Hem. És te? Heked megmondta? MAGDA: Nem mondta meg. Hekem sem. De kitaláltam..

.Hem tudja mondani, mert..Egykorú vagy az elsővel. És valahányszor mondaná, eszébejutna, hogy.../Fellázadva/Milyen lehetetlen volt az! Milyen abszurdum! Milyen.. ./Elhallgat/ MARGIT: /kis szünettel/ Szoktatok beszélni az - elsőről? MAGDA: Soha. Amikor eljegyzett engem, tüstént levetette a gyászt./Hira telen vidáman./ Tündéri/harisnyád. Yvonnetól van? MARGIT: Á! Yvonnet nem lehet hordani. Az ember egyszer felhúzza és mingyárt leszalad egy szem. De ez.../leül, lábát keresztbe veti!/ Hézd, hogy feszül a lábon. Váci ucca huszonnyolc, holnap bevise