Lakatos László: Láz; Q 2106

- 17 Második kép. • •—. —• • /А rendelőszoba, néhány hónappal később. Minden ugy van, ahogy a télen volt, csak az Íróasztalon egy vázában szines mezei virágcsokor. A fali nap táron a mai dátum: julius 2. Délelőtt tizenegy óra után. A fülkébe nyiló ajtó csukva van./ MARGIT: /a vizsgálóasztalon fekszik./ TÖRÖK: /arcszine most sokkal pirosabb, fehér köpenyben, sztetoszkóppal Margit szive fölé hajol./ TVáhéE4reerá^ÍM. /Лу^. i^^tyy^Jfy . MARGIT: Már? ^ ' TÖRÖK: /miközben lesegiti az asztalról/ Semmi keresnivalója itt...Ezt a szanatóriumot betegeknek építették. MARGIT: /már lent van az asztalról/ Igazán nincs baj? TÖRÖK: /udvariasan elfordul, hogy Margit rendbehozhassa magát/ De! Expressztempóban fiatalodik. A szive ugy ver, mint egy menyasszonyé. Ha igy folytatja, kénytelen leszek a legsürgősebben férjhez adni. Kedves. /Már rendbehozta magát./ Megfordulhat. /Megfordul/ MARGIT: TÖRÖK: MARGIT: TÖRÖK: MAGDA: MAGDA: MARGIT: MAGDA: Hogy van a feleséget f^i^^ Még nem látta! /Bal ajtót kiynyitja/ Szivem. /tizennyolc éves gyerek. Alakja, szépsége, vidámsága, de a boldog sága is egy gyereké! Balról jön, Margit nyakába repül/ Anyus! MAEGIT: Magdi! Kislányom. /Csók. Megveregeti arcát./ Hogy van az én gyerekem ? ílütl j I

és Kilmműy Szövetség I Tad Oszt. I Könyvtára /megkopogja/ Már jobban nem is lehetnék...De! /Miklós mellé áll/ / I* Ha az uram nem csalna meg

4 /elképedve/ Mi! ^ A sztetoszkópjávai, a górcsöveivel, a Röntgeneivel. /Megráncigálja Miklós köpenyét/ Ez...Ez a fehér köpeny az én nagy vetélytársam. . ./Gyorsan anyjához ugrik./ Csakhogy én kifogtam rajta. /Bal fülkére/ Ide szoktam bebujnT/Zálesek, ^ rendelés közt kiszököm