Lakatos László: Láz; Q 2106

- 10 KAMILLA: Azt hittem elment. YIOLA: Itt vagyok. /Szünet/ KAMILLA: /Violát nézi/ Az a csokor...A mellén... YIOLA: /szerénykedve/ Kis ibolya... KAMILLA: Nekem adná? YIOLA: /leveszi melléről, kinálja/ Tessék. KAMILLA: Tegye a hajamba. YIOLA: Kérem. /Az ibolyát betűzi Kamilla hajába./ KAMILLA: Köszönöm. Magának nem fog hiányozni? YIOLA: Oh kérem.../Tovább igazitja az ibolyát Kamilla hajában./ DR.GÖNCZI AURÉL: /tanár, hatvan éves, őszhaju, fiatalos arc, fehér köpeny ben középről jön/ Jó estét.../Kamillához lép, kezet ad./ Kezét 7—- csókolom.../Töröknek int/ Szervusz. KAMILLA: Jó estét Aurél. y / / TŰRÖK: /ugyanakkor/ Alá^^v^-r^ol gnri profr-ssz or

..

inymi

. YIOLA: /befűzte Kamilla hajába a szalagot, az üres csészére/ Szabad? /Egy kis asztalra teszi, megint udvariasan a sarokba vonult./ KAMILLA: /Gönczihez/ Maguk most dolgozni akarnak. Hogy van? GÖNCZI: /vidáman/ Jól. Fáradtan mint a kutya. Jól. És maga?.. ./Igen kis szünet./ Hogy van? KAMILLA: Y^fcaeik! Hogy lehetnék?!...Meggyógyítani vagy megölni! GÖNCZI: /értetlenül/ Tessék?! KAMILLA: Sem meggyógyítani, semg megölni nem tudják az embert! Mért orvosok, ha egyiket sem.•

./Hangtalanul zokog./ TÖRÖK: /tehetetlenül és gyengéden megsimogatja vá'l'lát/ Fiam. KAMILLA: /szinte burtál

is

an/ Hagyj ! /Vállát elvonja. Szünet. Megtörli szemét. Sokkal nyugodtabban/ Bocsánatot kérek...Szégyellem magson. /Igen kis szünet. Yiolának/ Gyerünk! Megyünk fel! GÖNCZI: /aki az egész jelenetet figyelte, nyugodt, parancsoló orvosi hangon/ Az ágyba. És be fogunk venni...Yíeia nővér, van fönt с s il'lapit ó s z e rünk?