Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105

le HI la : /па gy on ha Ik&n / I gen

. Bíró: Nos, miért ? I'M la : A gyűrűért. Á agy moraj/ Biró: Geendet kérek« Д.

oat is, máékor is olyan mozdulatot tesz, mintha csengőért akarna nyúlni./ Ella: ez igy volt... Én az Emi lemmel fölmentem a szobába. Ügyvéd: Kern vagyok a te Qniled. írtad ? Eila: Fönt nem tudtára elaludni... Mór mondtam, én nem inklinálok a természetre. ín свгк otthon tudok aludni. A körut.on, villamoscserigés közben... Kami tudtam aludni... Eszembe jutott a gyűrű... Egyszerre egészen világosan emlékeztem rá, hogy a méltóságos asszony zongorázás utá nem húzta fel újra az ujjára. A kehelyben maradt. ín emlékeztem rá, nekem az eglsz az eszemben maradt, nekem feltűnt, mert én csak ma eete tudtam meg, hogy művészek játék elctt lehúzzák ujjukrol a gyűrűt. Ezt nem tudtam. Én ugyanis nem vagyok muzikális, habár ügyvédnő vagyok. Ais gúnyos kacajok/ Biró: Csendet kérek hölgyeim és uraim. A helyzet csöppet sem nevoteéges... Nagyságos asszonyomnak eszébe Jutott a gyűrű és... Ella: Lejöttem érte. Biró: Hogy ni zt one ágba hozza és holnap reggel átadja jogos tu la jáonosának. Ella: Nem kérem. ín nem & biztonság miatt jöttem. Biró: Hanem ? Ella: да nem ? /Szünet. Na gyön csöndesen/ ín lejöttem, hogy