Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105

öl. Grófí /feláll/ igen.•./Bizonytála

и/ Kérlek add Ide a kezedet. Bíró: Доге! ad/ Gróf: in...Kérlek szépen...ón.../Sünét./ /Elengedi a bíró kezét, végiga irait a homlokán. Hirtelen kemény/ Édes bátyám, nagyon köszönöm am it mondtál, szavakkal talán nem 1з tudom elég szépen. De ha arra gondolsz... Légy nyugodt: ki fogom verekedni az élettől, ami az enyém. Sot talán még azt is, ami ram az enyém. Na félj: nem fogok leülni egy barzongorához. Dolgozni fogok. Kern fogom magam hagyni. És a fejem ,indig fent lesz. 3lró: ka este gyakran lógattad. Elég mélyre. Gróf: /kicsit ingerülten/ Az nem azért voit. îiem a kenyér miatt. Amim kell, megvan, angol szalonna* a reggelihez, szmoking e vacsorához. Igaz, hogy talán többre is lenne jussom, nem azért mert másra neveltek, toner...Ha körülnézek a mai világban éa látom,-kik jutottak előreI f. icaoda műveletlen csürhe. És most minden az б zsebükben. A kastélyok, az ucca, a bankok, a képviselőházak. í'zaión ós pia* minden az övék. Ezekben nincs gátlás. Ezeknek, ha valami megtetszik, kinyújtják a kezüket ért...Jó, mi lebuktunk, de mért ők kerültök föl. Mort épen ók ülhettek le asztalhoz., /kid szünet/ ka mindegy. Van az életben más is, mint gyomor és zseb. Biró

: Tudom. Es épen erről beszélek én is...Ha most payant mondok, amihez nincs jogom, utas its rendre gorombán.. l.ondd, hogy semmi-kö-zöm hozzá".., Fries fiam vigyázz!..