Lakatos László: A cégvezető; Q 2104

So. Juci: Hát igen...31 jöttem a konyharuháért. És maga hogy van, Bogdán? Bogdán: Szintén Jól...Mikor megy férjhoz, Juci? Juci: Amikor akarok. És akihez akarok. Bogdán: Akkor Jó. /Szünet./ Zsófi: /középről jön./ Nos? Kibeszélték magatokat? Bogdán: Mindent elmondtunk egymásnak. Zsófi: /Jucinak./ Ш lássa. Én Icliidten be a Bogdánt, hegy ebből is tudhassa, пета én vettem ©1 magától. Juci: Azt nem la lehetett. Én зав зовет számítottam a Bogdánra. Fgy helyben voltunk. Ennyi az egész. Aki többet mond rólunk, annak is égjen el a 3zlja. Zsófi: Hát akkor örülök, hogy nerj haragszik rám. Gsak ezt akartam. Hegy máskor, ha jön, ne mint ellenség jöjjön. /Kicsit visszanéz a középajtó felé./ Jirasok: /világos tavaszi felöltőben van, gamáa libán, kezében a táska./ Alázatos tiszteletem.. .A Jltci nagysád! /Gyorsan elővesz egy pár harisnyatartót./ utoljája volt szerencsém offerálni egy patent harisnyatartót. Azóta 1з kegyednek Őrzöm raktáron. Mintha csak sejtettem volna. Juci: Hosszul sejtette, Jirasek ur. En most.../Szemérmes kacérsággal Bogdánra néz./ Harisnyakötőt hordok. Húr egy év óta. Jirasek: Hogy nekem milyen orrom van! /Gyorsan cserél a táskából./ Az "Elastic* selyem harisnyakötő, Álnál Ja./ Juci: /nemet int./ Nem tudok venni, Jirasek ur. Nem ug. van, mint régen. Amióta dolgozom, nincs pénzem. Jirasek: Legőszintébb részvétem. /Hátatfordít Jucinak. Táskából cserél. Bogdánnak./ Méltóztassék, főkertéez ur. Az eredeti párisi melltartó. Bogdán: Köm hordok.