Lakatos László: A cégvezető; Q 2104

т 9. Tanár: mi Fexenozi: Tanár: Ferenc

zi: Irén: Kamilla: Ferenc

zi: Dr» Horváth bon a padban és tadta, h<gy az egyetemen várja egy katedra. Hát ha azt hiszi...Én ugyan máskép emlékszem, /gyorsan./ Do én! Tizennyolc éves voltam és lecksadásból tartottam el az édesanyámat. bedoktoráltam. Vegyész lőttem, kereskedő, iparos. Engen azóta fiit a tompé. Ez bennem az olaj. Az élőt 6з a tőkém. A tőkéje a gyári A gyár ! .../Pillanat ig elakad. Aztán leküzdhetetlen őszinteségi rohammal./ A gyár csak addig gyár, smlg én vagyok. Ezt senkinek sem szabad tudnia. Ezt most igazán az orvosnak mondom, a család jó barátjának. Ka más Időkben dolgoztam volna annyit, ma Svájcban feküdne pénzem. Még a dédunokáimnak 1з feuozve lenne a hátuk, de mal. ..az ember iába alól kifut a vizág. A gyár ne ; tudna túlélni engem és ezért kell nekem...isten ne verjen meg érte, amit mondok.. ./Keményen, elkeseredetten, lelkesen./ Nekem tul kell élnem mindenkitI d ás kép baj van. /busz éves, karcsú szépség, vadászruhában van, térdig érő berakott kockás szoknya, magas skót mintájú gyapjuh&risnya, dupla talpú füles félcipő, megás hegyes posztókulap, mellette egy szál toll./ /Jobbról jön, oalkézben puskát lóbál. Tanárhoz megy, kezet ad./ Jó napot. /Apjához lép, hozzásainul, felágaskodik, megcsókolja./ ozivem... /Jobbról kön./ Vigyázzatok egymásra az uton. /buzgón/Vigyázni fogok rá... Д ál ion öleli lányát./ Ernő: /cégvezető, harmincéves, középtermetű, mozgékony arcú, láthatóan Ideges «i j szolt omber, középen jön. Efeyszimi unalmas ruhában van, arai azonban mindegy, mert az az ember, akin