Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

lo 10 ismert futballista. A két fiu trikóban. Magda és Gyuri - mint általában a kevéspénzü evezősök- használt félcipővel pótolják az evezős cipőt./ Magda: Szervusztok. /Lászlót arcon csókolja/ Kicsit lemaradtunk. Pedig/Csordásra/ az atléta meg én, tisztességesen dolgoztunk, de Gyuri, mint kormányos - rémes. Gyuri: Mindig ugy elgondolkozom. Nem tudok odafigyelni. László: Atléta. Az ki? Magda: /Csordásra mutat/ Ő. Pityu: Na nem atléta. Csak futballista. Csordás. Csak? Mi az, hogy csak? Magda: /Lászlóhoz és Csordáshoz/ Persze, ti az indulásnál éppen csak hogy bemutatkoztatok egymásnak. /Csordáshoz Lászlóra mutatva/ Hát £ a bátyám, László, vagy ahogy a családban nevezzük, Lali. /Lászlóhoz Csordásra mutatva/ Ö pedig Csordás II., a hires iütkaűti ballista. Csordás: Jársz a meccsekre? László: Nem. Бе a nevedet már ha^ttam. E;f gébként mi a foglalkozásod? Csordás: Tessék? Minek nekem foglalkozás^Futballista vagyok. Heti 7ó pengő fix, vacsorapénzzel, győzelmi prémiummal felmegy havi 4oo-ra. Hány évig kellene hivatalba járnom,hogy ezt a fizetést elérjem? Húszig. Nincs nekem türelmem az ilyesmihez. Csak olyan pályára érdemes menni, ahol az ember fiatalon érvényesülhet. Én csak olyasmiben tudok örömet találni, / egy pillantást vet Magdára, a következő mondatot neki mondja/ amire nem kell sokáig várnom, amit кош^вкг érek el. Fiatal vagyok, nevem van, pénzem van, mit akarjak még?