Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

3 Уъ, Sándor: Magda. Magda: Nem, most egy szót se szólj, mert fájna, ha megkérdez* néd, mikor lesz az álomból valóság. Sándor: Nem kérdezem, mert én már tudom, mikor? Azon a napon leszel az enyém, amikor - elveszlek feleségül. Magda: / felugrik örömmel/: Sándor! Feleségül vennél?! Sándor: Akarod? Örülnél neki? Magda: Boldog lennék. És köszönöm neked, hogy gondolsz erre, hogy megtennéd. Hiszen tudom, hogy nem lehet, de mégis nagyon-nagyon jól esik hogy elvennél ha lehetne. Sándor: Nem lehet. De csak most nem. Talán majd minden megváltozik és akkor...Most nagyon dühös rám Emma. Amióta látja, hogy irodán kivül nem vagyok hajlandó találkozni vele, mindent elkövet, hogy bosszút álljon. Ha tiz percet késem, már jelenti a vezérnek. Este egy órával tovább tart ott az irodában. Ha megtudná, hogy feleségül akarlak venni, rögtön felmondatna. De nem lesz ez mindig igy. Majd meglátod, én mindent rendbe-hozok. Magda : Hogyan? Sándor: Még nem tudom. A legjobb lesz talán...igen...holnaptól kezdve utána nézek egy- másik állásnak és ha lesz^feleségül veszlek. Magda: Állást? Ma? Nehéz lesz nagyon. Sándor: Nehéz lesz. Nem fog menni egyik napról a másikra. De talán félév alatt, egy év alatt. Én várok rád addig. Magda: Igen, te talán tudnál várni rám. Én is tudok egy ideig, De ha érezni fogom, hogy nem birom tovább, elmegyek