Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

17 il Csordás : Sándor : Csordás: Sándor : Csordás : S ndor: Csordás : Sándor: Csordás: Sándor : Csordás: Sándor : Csordás: Sándor... Csordás : Sándor: Csordás: nézi a szobák számát. Sándor szobájánál megáll, benyit, halkan beteszi maga után az ajtót/ / Az ajtónyitásra Sándor félig felemelkedik az ágyról. A sötét szobában kitárja karjait az érkező felé. Átölelik egymást, miközben Sándor ezt suttogja: "Drága", Csordás azt: " Édes A osók pillanatában mindketten felkiabálnak/ Mi ez? / Az ajtó felé hátrál/ Ki van itt? / A villanyhoz ugrik, felsrófolja/ Te? Te? Hogy kerülsz te ide? Hát te? Ez a te szobád? Kihez akartál bemenni? Csak nem gondolod, hogy elárulom? A te Emmádhoz semmiesetre se ! Hanem? Pityuhoz? Nem! / közelebb lépve hozzá/ Csak nem Magdához? Na és ha igen? Gazember! Hogy merészeltél róla ilyesmit feltételezni? Tekintve, hogy ő volt szives meghivni... Hazugság! Mit akarsz tőlem? / Pillanatig farkasszemet néznek/ Mondd, kit várt 1 te ide? Senkit. Csak nem Magdát? Hámyas ez a szoba? Nekem Magda 19-es mondott. M. SzimH. éi FlWimÖT. Szövetség Tnd Oszt. Könyvtára