Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

Henna: Erzsébet: Hanna'. Erzsébet : Hanna: Erzsébet * Ádám: Erzsébet : 7. rs-'p-enber• Knrcnu, magas, rzélesvállu. AZ Ő hangsúlyéin 1 s érzik, hogy pokat beszél idegen nyelven, de ez a nazális szin, ha indulatba jön, vagy ha komoly dologról van szó, tri'eren eltűnik, ügy van öltözve, ahogy fr. 1 о r, otthon, egy elegáns, de nem piperkőc as zony szökött öltözni.- Hyugoöt ke vességgei/ Jé reggelt. /Jíeül - Hannához/ Jól aludtál, szivem? /elképedve/ Köszönöm. /А nagy drukk után kő esett le a szivéről, tehát túláradó édességgel/ És te drágám? Pompáson. /Az urához/ Adja kérem közelebb a mézet. /Mert a férfi, akinek nincs ren ben a lelkiismerete, túlbuzgón szolgálta ki, "szinte kedvességgel/ Köszönöm pzépen. /er zi

к/ ' » < /kezdi koneternálni az asszony nyugalma, néhány mápodnerenyi keserves о s öné után, habozva/ "des szivem. .. /teán csészével a kezében/ Tenaék drágám ? /elszántan/ Kern akarok ugy ülhi veled egy asztalnál drágám, hogy titok legyen közöttünk.- Tudod, hogy az urau, az a csirkefogó megcsókolt engem az imént ? Tu dem drágám, láttam. Azt is tudom, hogy te tudod, hogy láttam. Kern szabad, hogy félreértse Erzsébet. Az ilyesmi semmi. Annyi sem, mint egy jó sz J. Puszta udvariassúg. Az ember j 51 kialudta magát. Süt a nap. Itt ez a Jószága kávé... A3 ember ast sem tudja, hogy legyen kedves a másikhoz. /komolyan/ Hát persze. A kávé. Aztán a kuzinja is.