Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

44 Adám: Igen. Remélem, természetesnek: találja a miniszter ur, hogy amikor erről értesültem, azonnal idesiettem, Hogy ezt a rámn'zve végzetes határozatot Jogaim és igazságom teljes tudatában megváltoztattassam. Miniszter: Ez tökéletesen érthető. Igazán nem veszem rossz néven, hogy ön mindent megmozgatott. Mindenkit, akit osak lehetet tÁdám: Mór egy hete itt vagyok, miniszter ur. Volt alkalmam néhány illetékes faktorral érintkezést találni. Azt hi-* szem, sikerült őket előbbi információik hiányos voltáról meggyőznöm, Miniszter: ön téved. Mindegyik rosszul referált, dám: /meglepve/ Ezen igazán csodálkozom. Miniszter: /nyugodtan/ Miért ? Mer pénzt a d'ott nekik ! Mert megvesztegette Őket I Ádám: /el van képedve/ Miniszter ur I... Miniszter; /élvezni kezdi a helyzetet/ Ön most bizonyosan azt hiszi, hogy oinikus vagyok. Dehogy. Csak fölülről nézem a dolgot. Ha ön oly n módszeresen foglalkozott volina a közélet Jelenségeivel, mint én, kiszámíthatta volna, hogy ez fog történni. Itt például két erő hatott. A megrögz tt levantei szokás és a nemzeti érzés, Amely a mostani perióduséban rendkívül 'ntenziv. És mindakettő egyformán hatott, áz előkelősdi ek. .. /ezt az egy szót gúnyosan mondja/... a Levante erkölcse szerint elfogadták az ön pénzét. Viszont mégis azt tették, amit hazafias meggyőződésük diktált, /jóakaratúan/Megmondhattam vol- • na önnek előre.