Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

Po. /Az utolsó mondat már a szirtnadon kivül mondja. Mindenki utánuk megy, a két fiatal kivételével./ 3. Jelene

t Berenice, ifj.Be zátey, majd Gellért atya. ifj .Berzétey: /gúnyosan utánozza a vendég gyöngén ra ceoló beszédét/ "... A vadaskeohtjéixat nem meri használni." -/ •Berenice: Ne hencegjen I Most henceg. Aztán amikor itt volt, haldokolt előtte a tisztelettől, ifj.Berzétey: Én haldokoltam ? Miért haldokolnék én ? Én nyoloszáz éves nemos vagyok, AZ ón Ukapámnak pallósjoga volt, amikor ezek mag disznót őriztek valahol. Berenice: Meg kell hagyni, hogy elegáns ember. Olyan antréja зли21 volt í Ahogy bejött, rögtön látszott rajta - ez vais ki. Ifj.Berzétey: /megvetően/ Az antréja J - Nekem lenne ilyen százas Minervám, nekem sem volna rosszabb föllépésem J Ha maga rz agyával gondolkozna és nom a szeplőivel, tudhatná, hogy ez is он» к pénzkérdés ! /észreveszi a barátot/ Ni, Gellért atya 1 Gellért: /szerzetes, valamelyik erdélyi franciskánus rendházban. őzékely parasztból lett pap. Nnpégett, pirosképü, élet telt, vérrelm humorral és vadsággal teli, tömzsi, ötvenes férfi, amikor leveszi fekete puha kalapját és előtűnik fúrásán nyirt, tonzúrás feje, egészen középkori jelenséggé válik barna csuhájában, szandálos lábával. Óriás kampós bot van a kezében. A kampóra piros bugyor akasztva. Megjelenik a kerti